A magyar feudális társadalom megerősödésében két nagy uralkodónak volt kiemelkedően fontos szerepe, Szent Lászlónak és Könyves Kálmánnak. László nagyon szigorú törvények alkalmazásával visszállította a rendet és a békét az országban. Egyházszervező tevékenysége is kiváló volt, számos apátságot és templomot alapított. Lovagkirály volt, sikeresen megvédte az országot a külső támodásoktól. Később a mai Horvátország egy részét is elfoglalta.

I. Szent László király alapította a zágrábi püspökséget is. A vallási ünnepek számát évente 36 napra emelte. Ez az 52 vasárnappal együtt az év csaknem egynegyedét tette ki. Számos templom védőszentje lett a nagy uralkodó, igy két templomnak Lendva közelében, Belatincon (Beltinci) és Muraszerdahelyen (Mursko Središče).

Könyves Kálmán folytatta László politikáját. Enyhített László szigorú törvényein. Hatalmát kiterjesztette több dalmát város fölé. 1102-től a magyar királyokat horvát királyokká is koronázták.