A Habsburg Birodalom politikai helyzetével nemcsak a magyarok voltak elégedetlenek, hanem a birodalom más népei is. Ezen kívül a császári hadsereg vereséget szenvedett Lombardiában az Olaszország egységéjért küzdő felkelőktől, 1859-ben. Nemsokára Poroszországgal is háborúba keveredtek, és katasztrófális vereséget szenvedtek. E tények kényszerítették a Habsburgokat a magyarokkal való kiegyezésre.

A kiegyezés 1867-ben történt meg, hosszú tárgyalások eredménye volt. A Habsburg Birodalmat két részre osztották: osztrákra és magyarra. Az új államforma neve Osztrák-Magyar Monarchia lett. A monarchiát az uralkodó személye (Ausztriában császár, Magyarországon király), a közös külügyminiszter, a hadsereg és a felsorolt dolgok pénzelése kötötte össze. Mindkét országrésznek saját országgyűlése, kormánya és miniszterei voltak.

Magyarországon a magyar lett újra a hivatalos nyelv. Ezt a korszakot a történelemben a dualizmus korának nevezzük. A monarchia nyugati részében nem az osztrákok, hanem a szlávok voltak számbeli fölényben (csehek, szlovákok, szlovének). Ugyanez vonatkozott a monarchia magyar részére. Itt nem a magyarok, hanem a románok, szerbek, szlovákok,... voltak számbeli fölényben.