A XVI. századi magyarországi nyomdászat történetében jelentős szerepet betöltő nyomdászcsalád alapítójának, a lengyel származású Raphael Hoffhalternek fiát, Rudolfot 1550. december 7-én keresztelték Zürichben. Hoffhalter Rudolf Gyulafehérváron nem lépett apja örökébe, nem folytatta az ottani nyomdászatot, mivel még nem érte el nagykorúságát. Apja halálakor, 1568-ban még nem volt 18 éves. Ezért nem az Erdélyi Fejedelemség területén, hanem a Mura és a Dráva vidékén, a királyi Magyarország délnyugati szegletében kezdte meg könyvnyomtató tevékenységét a hithű protestáns főúr, Bánffy Miklós alsólendvai birtokán (Lendava, ma Szlovénia). Hoffhalter Rudolf édesapja mesterségét folytatva, nyomdászként kívánt boldogulni, ezért elfogadta Bánffy Miklós meghívását. Hoffhalter Rudolf 1573 közepétől közel egy éven át a magával hozott felszereléssel a protestáns gyülekezet vezetőjének és az iskola tanítójának, Kultsár Györgynek az irodalmi alkotásait nyomtatta ki. Alsólendvai nyomdájának híre gyorsan eljutott Bécsbe, s a II. Miksa császár erélyes tiltakozását váltotta ki. A császár 1574. február 7-én felszólította Bánffy Lászlót, hogy az uradalmán működő, Erdélyből kiűzött antitrinitárius nyomdászt haladéktalanul távolítsa el. Később munkásságát Nedeliščen (Csáktornya közelében), majd Debrecenben folytatta.

A Bánffyak a 15-16. században fontos országos tisztségeket töltöttek be. Közülük a legfőbb méltóságot Bánffy (VI.) János (1530-1534) nádor viselte. Fia, (VI.) István országbíró, zalai főispán már az új hit követője. János unokája, (IV.) Miklós (1547-1593) hatékony támogatója volt a protestáns egyháznak. A reformáció terjedésének hatására Alsólendva lakossága, követve urait, Bánffy Istvánt, és Miklóst a 16. század közepén protestánssá lett. A család megbecsült lelkésze Kultsár György a patrónus Bánffy Miklós leányának egyik keresztapja is volt (1573). Az alsólendvai udvar a 16. század folyamán mindvégig jelentős szellemi centrum maradt.