Magyarok az őshazában főleg nomád állattenyésztéssel foglalkoztak, és csak erre alkalmas állatokat tartottak (juhot, szarvasmarhát, lovat). A nomád gazdálkodás lényege a vándorló állattenyésztés. Több ezer állatot legeltettek együtt, ezek egy részét elcserélték élelmiszerekre, szerszámokra, fegyverekre. A népesség állandó mozgásban volt az állatokkal egyűtt. Egy helyen csak rövid ideig maradt. Ezért lakhelyeik az állatok legeltetése idején a "jurták" voltak. A téli szállásokon állandó építmények is lehettek, amelyeket részben a földbe ástak, és ezért "veremháznak" nevezték őket.