Az a nap is a szokásos reggeli rohanással kezdődött és hasonlóképpen is folytatódott.

–   Jó reggelt, mama! Papa már el is ment? Sajna, nincs időm reggelizni, csak a kakaómat kérem. Tudod, Ancsával megbeszéltük, hogy még reggel átnézzük a matekot. Sehogy sem tudtunk megoldani egy feladatot, ma pedig dolgozatot írunk. Történelemből felelnem kell, jaj, de izgulok, annyit tanultam, de azok a hülye évszámok! Igaz is, anya, ma későn jövök meg, mert tanítás után röplabdázunk, utána pedig lesz még egy megbeszélésem a könyvtárban. Ugye emlékszel, már említettem, az iskolaújság anyagáról lesz szó és a tanévzáró ünnepségről. De már rohanok is, amint végzünk, jövök. Csók apának is! – Panni, várj csak egy pillanatot, mondanom kell valamit. – Ne aggódj, mama, már tegnap megrendeltem az ebédet, és egyébként sem halnék éhen! – De teljesen másról van szó, kislányom! – Szaladok, különben elkésem, majd este találkozunk, szia! – Panni…!

Panni már el is rohant, hiszen Ancsa várta a kapuban. Még egyszer átnézték együtt a matekot, és sikerült megoldaniuk azt a feladatot is, amely előző nap olyan sok fejfájást okozott nekik. Igaz, jól beleizzadtak, de sikerült. A matekdolgozat előtt igencsak izgult mindenki, ám szerencsére egyáltalán nem volt nehéz. Még Ancsa is azt állította, pedig ő és a matek…!

Még fel sem ocsúdott az osztály a matek okozta kellemes csalódásból, amikor újabb élményben volt részük. Tudták ugyan, hogy történelemből tudásfelmérés lesz, vagyis, hogy kérdezgetni fog a tanárnő, de nem mindenki készült az órára. Aznap bizony elég izgalmas dolgok történtek! Csak úgy záporoztak és egyre-másra cikáztak a villámkérdések, amelyekre a tanárnő a legprecízebb villámfeleleteket várta. Hű, de izzadt mindenki! Még azok is, akik már beletörődtek osztályzatukba, és most, az iskolaév befejezte előtt arra számítottak, hogy szép nyugodtan elpihengetnek majd az órákon. Volt, aki aznap rontott az osztályzatán, de akadtak olyanok is, akiknek szerencséjük volt, és javítottak, ezek boldogan mosolyogtak, mint akik hirtelen nem várt ajándékot kaptak. Pannit persze nem érte meglepetés itt sem, hiszen készült és tudott is, és most már biztos volt benne, hogy a tanárnő ötösre zárta le a jegyét. »Hurrá, hurrá!«, ujjongott Panni minden porcikája, szinte szétfeszítette a végtelen öröm.