Ma a számítógép életünk fontos eszköze. Kevesen tudják, hogy az elektronikus számítógépek tervezésében kiváló szerepe volt a magyar származású Neumann Jánosnak. 1903 decemberében született. Már tízéves korában folyékonyan beszélt franciául, németül, latinul és ógörögül. Csodált emlékezőtehetsége és memorizált fejszámolása rendkívüli volt. Színes legendák keringtek arról, hogy a korai elektronikus számítógépek számításait ő maga ellenőrizte fejben a gépekkel azonos sebességgel. 1921-ben beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem matematika szakára. Berlinben barátkozott meg az ismert Gábor Dénessel, Szilárd Leóval és Wigner Jenővel. Statisztikus mechanikát a különleges tehetséggel megáldott Albert Einsteinnél tanult. Az 1923-ban Zürichben szerzett vegyészmérnöki diplomája után Budapesten matematikából doktorált. 1930-ban elismert vendégprofesszor volt az Amerikai Egyesült Államokban, a princetoni egyetemen. A II. világháború idején elismert haditechnikai kutatásokat végzett. Ekkor kezdte el foglalkoztatni a nagysebességű számítások lehetősége: a kettes számrendszer alkalmazása, a memória, a programtárolás és az utasításrendszer. Ezeket a világszerte alkalmazott Neumann-elvként ismerjük. Ez volt az első számítógép, amely a memóriájában tárolta a bevitt adatokat. A Neumann-elvek alapján készülnek némi eltéréssel a mai számítógépek is. Így sikerült eljutni a floppylemeztől a CD-n át a DVD-ig és a pendrivei-ig.