jedro
 

Oláh Ibolya naplója Anyácskától - részlet

Kezdő pedagógusként meg sem fordult a fejemben, hogy a cigánygyerekkel máshogy kellene bánni, mint a magyar gyerekkel.
Már gyerekkoromban megmondták, minden ember egyenlő. Eltelt néhány év, mire rájöttem, hogy vannak azért egyenlőbbek, meg olyanok is, akik mégsem annyira egyenlők. Így van ez a cigánygyerekekkel is. Én szépen készítettem a gyerekeket az egyenlőségszövegemmel az életre, aztán meg jött a nagy képen vágás.
Egyszer például táboroztunk a gyerekekkel egy városban. Sosem voltak még az otthon falain kívül diszkóban, így beterveztünk egy táncos esti programot.
A cigánygyerekeinket nem engedték be. A csoport fele bent tartózkodott, a fele kint várt. Ugrott a diszkózás, leforrázva jöttünk haza.

Ma már nem lepődöm meg, ha az utógondozónak felteszi a kérdést az állásthirdető cég képviselője, cigány-e az életkezdő fiatal? Mert ha az, akkor nem kell! Bizonygathatjuk, hogy ugyanolyan rendes, dolgos gyerek, mint a másik, akkor sem kell.
(...)

Oláh Ibolya egykori nevelőotthona, a tiszadobi Andrássy kastély 

Ugyanez a helyzet a szállással is. Albérletet találni cigánygyereknek kész művészet!
Csak ránéznek, és már meg is fogalmazódott a válasz.
A családban felnövő cigánygyerek felkészül erre, megtanítja az anyja, apja, hogyan élje túl a megaláztatásokat, hogyan vegye semmibe a lenéző tekinteteket.
Bizony ezt meg kell tanulnia annak is, aki azt se tudja, mi fán terem a cigányság. A családjuktól elszakított cigánygyerekeket többnyire magyar nevelők tanítják, nevelik. Amit átadnak, az a magyar kultúra, a magyar értékrend. Hihetetlen, hogy az állami gondozott cigánygyerekekben mekkora előítélet munkál a cigányokkal szemben!
A társadalom többsége negatívan ítéli meg a cigányokat, ezt tanulja meg a mi gyerekünk is. Amit a saját életéből leszűr tapasztalatként, az csak súlyosbítja a helyzetet. Hiszen az ő cigány családja eldobta őt. Tehát a cigányok nem szeretik a gyerekeiket.
A legádázabb fajgyűlölőnek is dicséretére válna az, amit a gyerekekink felhánytorgatnak a cigányoknak.
A cigánygyerekeink elutasítják, hogy cigányok között éljenek, cigány társat válasszanak maguknak. Ugyanakkor a társadalom szemében ők is cigányok. Nem kellenek a többségi társadalomnak, a cigánysághoz meg ők nem akarnak tartozni.
Nekem is meg kellett értenem, hogy a feladat tehát elfogadtatnunk veletek azt, hogy cigányok vagytok. Csak meg kellett mutatnunk, mennyi értékes ember van a cigányok között. Sok nagyszerű cigány embert ismertem meg én is ez idő alatt. A meghívottjaink között volt költő, tanár, szociális munkás, szociálpolitikus, festőművész, zenész. Többen közülük több diplomával is rendelkeznek.
A cigányoknak, így nektek is ismernetek kell a cigányság múltját, hagyományait, kultúráját. Így elviselhető, feldolgozható, ha bántások érnek bőröd színe miatt.