Minden ember drágakőnek születik, s hogy gyémánttá csiszolják-e az évek, nemcsak rajta, de a tágabb közösségen, a vele együtt élőkön is múlik. A mérce nem lehet más, mint ki-ki embersége. S aztán az, hogy milyen a bőre színe, az anyanyelve, a kultúrája, melyik istenhez fohászkodik, kit szeret vagy nem szeret, csak másodlagos. Közösségi életet gyakorolva mégis ebből ered a legtöbb konfliktus, hiszen naponta szerte a világon emberek ezreit bántalmazzák a »másságuk« miatt.
Pedig jó, hogy nem vagyunk egyformák! Ahány ember, annyiféle érzés, látásmód, annyiféle szín!
És a sokszínű rét is éppen a sokféle virágnak köszönheti pompáját!