Népmeséinkben gyakran találkozunk olyan hőssel, aki jótette jutalmául képessé válik az állatok beszédének megértésére. Ez a motívum azt bizonyítja, hogy az ember fantáziáját régóta izgatja, vajon mit közölnek egymással a csivitelő, nyávogó, ugató, bőgő szárnyasok és négylábúak.

De valahogy csak kommunikálnak egymással, hiszen jól megfigyelhetjük ezt a mindennapokban. Az ő kommunikációjuk ösztönös, ki tudják fejezni érzelmeiket (félelem, harag, öröm),  figyelmeztetni tudják társaikat a veszélyre, jelzik egymásnak, hogy hol található az élelem.

Az azonos fajhoz tartozó állatok valamilyen módon közlik és megértik egymás szándékait. Ez a kommunikáció egy jelekből álló rendszer, amit látással (sajnos csak nappal vethető be), szaglással  és hallással értelmeznek: 

• Az afrikai szavannán legelésző zebracsorda képes megállapítani a közelében tartózkodó ragadozók viselkedéséből, hogy azok éhesek-e, avagy jóllakottak.
• A szagok nyelve nagyon elterjedt az állatvilágban. Igen sok rovar és emlősállat rendelkezik éles szaglóérzékkel, s megfelelő illatanyag-termelő miriggyel. Ezeket az anyagokat, feromonokat fel is használja a kommunikációra.
•  A madarak hangjukról ismerik fel egymást ^_ a közös dallamot egyéni cifrázásokkal látják el.